Rólam

Varsányi Szilvia vagyok. Meghatározó tulajdonságom, hogy mindig a kreativitást, a fejlődést tartom és tartottam az egyik legfontosabb szempontnak az életemben. Bármibe kezdtem, bármilyen célt fogalmaztam meg, abban mindig feltétel volt, hogy színes, izgalmas, számomra újszerű dologra leljek. Persze nem járt mindegyik sikerrel, de olyankor a sikertelenségből kovácsoltam új ötletet.

Már gyermekkoromban tanítani szerettem volna. Hogy miért? Mert volt néhány rossz tanárom, és azt szerettem volna, azoknak a gyerekeknek, akiket én tanítok, ne kelljen  igazságtalanságot megélni. Ezt a vágyamat el is értem, mert általános iskolai tanító, angoltanító lettem. Pár évet ebben a munkakörben dolgoztam, majd amikor a gyermekeimmel gyesen voltam, akkor megszereztem a humánmenedzsment szakértői diplomát. 

A gyesről visszatérve a munka világában HR-esként helyezkedtem el. Arra gondoltam, hogy a gyerekek terelgetése, fejlesztése után a felnőtteket próbálom segíteni a szakmai életükben, hogy teljesebbek, boldogabbak lehessenek. Hiszen egy szervezetnek a legjobbat az a személyiség teheti, aki jól érzi magát a bőrében, aki kreatív gondolatokra képes. Bő tíz év kellett, hogy rájöjjek, a HR-t nem erre találták ki, így visszatértem a gyermekoktatásba. Amikor otthon készültem a másnapi órákra, azt vettem észre magamon, hogy mindig megbújik valami a gondolataimban, valami, ami a tanításon túl van, és ami értékesebbé, színesebbé teszi a gyermekek mindennapjait. Mindeközben elvégeztem egy mediátor tanfolyamot, majd pár év múlva Life and Art Coach tanúsítványt szereztem. 2010 óta energiagyógyítást is tanulok.

Ezen tapasztalatokkal az életemben azt éreztem, hogy Értéket akarok teremteni. Olyat, ami igazán Érték. Amitől békében és elégedetten élhetnek egymás mellett az emberek. Amikor nem azt nézik, hogyan tudják egymást legyőzni, hanem azt, hogyan tudnak együtt nagyobb jót, harmóniát teremteni a környezetükben, és így a világban (ha a pillangó effektust nézzük). Persze ez így óriási célnak tűnt, ezért lehoztam kisebb szintre, vagyis az egyén szintjére.   

Azt gondolom – és azt tapasztaltam –, hogy mindenkiben van kreativitás. A kreativitás alkotóképességet jelent, azaz valami olyan újnak a létrehozását, ami eddig nem létezett. És ha ez mindenkiben megvan – tettem fel a kérdést magamnak –, akkor miért nem használjuk, miért nem tesszük vele szebbé önmagunk és mások életét? 

Ezt a képességet szeretném az emberekből jobban előhozni, és intenzívebben működtetni. Hogy mindenki felfedezze, újra megtalálja magában a kreativitást, és ezen képessége birtokában szervezze az életét. Mert a kreatív gondolkodás lehetővé teszi, hogy bármilyen nehéz helyzetben is legalább 2 megoldást találj. A jövő világában erre egyre inkább szükséged lesz.